A legmegbízhatóbb, látszólag minden gyanún felül álló káderekkel szemben még fokozottabb éberségre van szükség – vonta le az ősrégi bolsevik tanulságot a kádári apparátus az után, hogy 1970 végén a cenzúra hálóján átcsúszott egy munkásmozgalmi veterán, Sík Endre „politikailag hibás” memoárja. Ez az a kor, amikor a fogmosó tévémaci sem köphetett akármikor.
Legutóbbi drámakötete nagyrészt Kádár Jánosról szól. Kiderült, egyszer találkozott is a pártfőtitkárral.
Egyre többször merül fel, hogy az Orbán-kormány a jelenlegi önkormányzati rendszer mintájának a hetven éve bevezetett tanácsrendszert tekinti. A szocializmusban sok minden másképp volt, de akad bőven hasonlóság is.
Minden kornak megvannak a maga emblematikus alakjai. Farkas Zoltán többük pályáját közelről figyelhette, s most 13 szubjektív portrét foglalt kötetbe, köztük az 1989-ben, épp Nagy Imre rehabilitálásának napján elhunyt, az országot 32 évig irányító Kádár Jánosét – egy zavaros beszéd tükrében, szexkritikával és "yeah-yeah-nemzedékkel".
Miért drámába való Kádár János alakja, miért könnyebb a mai diktátoroknak, hogyan lehet egy szent cél érdekében gyilkolni, miért gyengék a mai „felvilágosulatlan monarchiák”? – erről beszél új drámakötete apropóján az író.
Miért drámába való Kádár János alakja, miért könnyebb a mai diktátoroknak, hogyan lehet egy szent cél érdekében gyilkolni, miért gyengék a mai „felvilágosulatlan monarchiák”? – erről beszél új drámakötete apropóján Spiró György a HVG legfrissebb számában.
1950-től 1988-ig a nagy október kitörésének évfordulóján Magyarország úgy tett, mintha „szabad köztársaságként” szintén részese lett volna a nagy Oroszország kovácsolta – a szovjet himnuszban megénekelt – frigynek.
Halasztások után, virtuális térbe költözve, mától mégiscsak megrendezik az ünnepi könyvhetet. A kilenc évtizedes hagyományra visszatekintő irodalmi esemény történetében csupán egyetlen esztendő volt, amikor a könyvfieszta, legalábbis országos szinten, valóban elmaradt: 1957-ben.
Az autokrata rendszerekben nincs szegénység és munkanélküliség. Ami nincs, azon nem kell segíteni. Szegénynek és munkanélkülinek lenni ott, ahol nem lehet, bűn, és ezért bűnhődni kell.
Melyek az azonosságok és melyek a különbségek a Kádár- és az Orbán-rendszer között? Egyáltalán: rendszer-e Orbáné? Mi Orbán legnagyobb szerencséje és mi a legnagyobb kihívás, amivel most szembekerült? Ez a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja.
A rendszerváltás előtt írtak egy könyvet az R-GO-ról, amelyben a zenekar tagjait kedvenc politikusukról is kérdezték.
Erős a Kádár-nosztalgia az Orbán-támogatók körében. A Fidesz-szavazók többsége úgy gondolja, a rendszerváltás előtt az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, és ugyanannyian vannak azok, akik szerint Kádár alatt jobb volt, mint azok, akik szerint most. Öregedik Orbán tábora, ez látszik az eredményekből.
A későbbi kormányfő politikusi ideálja Hans-Dietrich Genscher volt, aki Orbán Viktor tanítómestere, Helmut Kohl külügyminisztereként vezényelte a német újraegyesítést. A HVG 1989 decemberében készített portréinterjút Horn Gyulával, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Amikor a Fidesz fejbólintójánosa a törvénytelen törvényeket szentesítő aláírásaival módszeresen kiírja magát a történelemből, korántsem csupán plagizáló „álamfő”-elődje példáját követi, hanem igen jellegzetes rendszerváltás előtti hagyományt éltet tovább.
Az új Nemzeti alaptantervvel határozott ideológiát és központilag meghatározott nemzeti önképet akar közvetíteni a kormány – állítja az akadémiai kutató. Valuch Tibor szerint ha egy ország vezetése tudatosan kifordítja a szavak jelentését és megkerüli a törvényeket, azzal abnormális mintát nyújt az egész társadalomnak.
Lenin-szobrokat is kellett gyártania ahhoz a szocializmusban hogy mellette szabadon is dolgozhasson. A rendszerváltás után több alkotását is elmozdították, de így is mintegy 200 szobra áll az ország közterein a múlt héten eltemetett Varga Imrének, akit egyesek a XX. század egyik legnagyobb szobrászának tartottak.
Harminc évvel a rendszerváltás után még mindig tombol a Kádár-kor iránti nosztalgia, a gazdagok egyre nagyobb része tartaná elfogadhatónak a diktatúrát is. De az egyszerű nosztalgiánál több áll emögött, és Orbán Viktor nagyszerűen profitál mindebből. Az elmúlt 30 évet elemeztük.
Kegyeletsértő módon emlékeztek meg az indiai Mahátma Gandhi születésének 150. évfordulójáról a szélsőséges hindu nacionalisták: ellopták az egykori brit gyarmat függetlenségének atyjaként számon tartott politikus hamvait, fényképére pedig nagy betűkkel ráírták: áruló. „Bűne” az lehet, hogy küzdött a hinduk és a muszlimok közötti megbékélésért. Gandhi mellett számtalan olyan híresség van, akinek földi maradványai a bosszú, a kapzsiság, vagy éppen a múlt átértékelésének áldozatává váltak.
Meghalt egy öregember” — kommentálta a július 6-i hírt néhány ellenzéki író. Hogy ennek az (öreg)embernek mi köze volt a nevével fémjelzett korszakhoz, habitusa, munkamódszerei, nézetei milyen áttételeken keresztül formálták a Kádár-kort, arról ma még csak töredékes a tudásunk. Alábbi cikkünk politológus szerzője e töredékekből megpróbálja rekonstruálni a kort. (A cikk eredetileg a HVG 1989/28. számában jelent meg, Kádár János halálának 30. évfordulója alkalmából közöljük újra.)
De ettől még a történelmi szerepük megítélése nem lesz jobb.
